Köpölyözés
A köpölyözés az ókorból ismert eljárás, és különösen a régebbi időkben igen szokásos gyógyeljárás volt. A köpölyözés, vagy vákuumkezelés az ókori Mezopotámiából származó emblémák szerint már i.e. 3000 évvel is ismert volt. A régi görögöknél a köpölyöző harang neves orvosok jelének számított - ez is utal annak az időbeli fontosságára. Magyarországon "pohárvetés"-ként volt ismeretes.
A köpölyözés során a vákum hatására, a kezelt területen, a kapillárisok kitágulnak, ez friss vér és több oxigén beáramlását teszi lehetővé, ami egyenletesen átjárja a kötőszöveteket. Az elhasznált vért, a nyirok- és anyagcsere végtermékeit a véráramba pumpálja, amelyek a vesék irányába áramlanak. Megtisztítja a szöveteket a salakanyagtól. A vákum szívóhatásával vérbőséget okoz az adott területen, javul az itt lévő bőr, izom, valamint a területhez tartozó belső szervek vérellátása, vérkeringése, anyagcseréje, valamint a helyileg fellépő vérbőség aktivizálja a szervezet egy vagy több meridiánját, s így fokozza a bioenergia áramlását.